Azt kérdezi tegnap Kisdani a Könyvtárban, hogy a blog csak Mexikóra indult-e. Nem, mondtuk egyszerre Árpival, csak usták vagyunk (és eseménytelen az életünk). Meg azt is mondta Árpi, hogy el Padre "Akik bekaphatják" című blogjában sincs még semmi.

No hát tegnap jó esténk volt a Liszt Ferenc téren. Az Andrássy, Ady és Jókai által behatárolt területen felállított színpadon vidám utcazenélésre készültünk, amiből másfél órás fieszta lett vagy 150 nézővel, még lemezeket is adtunk el, ami a váság közepette - és Vodku-lemezekről lévén szó - több mint meglepő. (Az a jó koncert, ahol átázik a sapkám. Most csavarni lehetett).

Este a Könyvtárban elkortyoltuk a lemezbevételt Miska szülinapját ülve. Én azt is ünnepeltem, hogy lassan 25 éve iszom gyorsan, és már azt hittem, mindent kipróbáltam, amikor családi tájékoztatást kaptam egy mexikói alapfunkció magyar nemzeti adaptációjáról. A recept, amit az első adandó alkalommal ki fogok próbálni: 

A magyar tequilázás

A bal kezed hüvelyk- és mutatóujja közötti árkot kend be szalonnával, majd szórj rá édesnemes (bátrabbak csípős) kalocsai pirospaprikát. A jobb kezedbe fogj magyar házi kerítésszaggatót. Nyald meg a paprikás-szalonnás kezed, húzd le a HP-t, majd harapj egy nagyot a szalonnából, csorogjon a zsírja!!!!