Nagyon megzavart ez az időeltolódás! Ami egyfelől abban nyilvánul meg, hogy korán kelek, már ez is épp elég okot ad az aggódásra, de ráadásul még grafomán is kezdek lenni. Úgyhogy mindenkitől bocs, írni fogok.
Gondoltam elkezdem az összefoglalást a turnéról. Következzen itt néhány adat: legek, számok, érdekességek.
Először is soha annyi „leg-” nem volt körülöttem, mint az elmúlt néhány héten. De szerintem ezt az egész zenekar elmondhatja magáról, függetlenül attól, hogy már harmadjára volt a Vodku mexikói turnén.
Kezdjük az elején. Mexikó a legnépesebb spanyol ajkú ország, lakossága 100 millió fölött jár. Mexikóvárosba érkeztünk elsőnek, ami ugyan számomra nem egyértelmű, mert rengeteg ellentmondásos adatot találtam ezzel kapcsolatban, de az útikönyvem szerint a világ legnépesebb városa a maga 26 millió lakosával. De ha nem, akkor is k. nagy! A második legnagyobb mexikói város, ahol szintén játszottunk, az Guadalajara, ami cirka 5 milliós metropolisz.
Láttunk hatalmas működő vulkánokat (meg biztos nem működőt is…), mint például a Popocatépetl a maga 5465 méterével (még füstölögni is láttuk kicsit!), aztán nem sokkal később a Pico de Orizabát (5760 m), meg amúgy sok-sok akkora hegyet láttunk, hogy egész Magyarország elférne egy ilyenen…na jó mondjuk 1-2 megyéje biztosan ráférne. Ott egy kicsit mások a léptékek. Játszottunk a tengerszinten, és mintegy 2400 méteres magasságban is.
Aztán úsztunk a Csendes óceánban, ami a Föld legnagyobb óceánja, valamint a Mexikói-öbölben, ami kis jóindulattal az Atlanti óceán részének nevezhető. Úsztunk (vagy lubickoltunk) még vagy 5-6 medencében is.
Jártunk eléggé délen is (Oaxaca), valamint egészen északon is (Monterrey). Keleten Veracruzig, nyugaton Durangóig jutottunk.
Láttuk Oaxacában a Föld legöregebb fáját, mintegy két-háromezer éves nemtudommilyenfát. A neten persze találtam adatokat 4000 éves fákról is, nadehát ezt akkor is láttuk, és elhihetitek, hogy nem volt kicsi!
Megfordultunk 17 város 17 szállodájában (és egyszer a Hora közben is majdnem…:)), az egyik szállodában kétszer is. Aki eltalálja melyik városban, az értékes nyereményt kap!:) Volt köztük jobb és rosszabb is, de azért nagyon sohasem sírtunk!
Eladtunk egy raklapnyi cd-t, és kaptunk is néhányat, kiosztottunk több száz autogramot, csináltak rólunk több száz családi, és sajtófotót, stb
Jártunk 5 csillagos szállodai bárban, és persze kétszárnyú lengőajtós kis zugkocsmákban is. Nagy különbség nincs a kettő között Mexikóban, talán annyi, hogy az utóbbiakban jobb, és gyorsabb a kiszolgálás, no és nem fogy el a sör egy kör után, mint ahogy San Luis Potosiban történt a minimium 4 csillagos Panorama Hotelben összesen 4 üveg Corona elfogyasztása után (?!). Mi sem értettük…
Láttunk még nemzeti parkot, sivatagot, nagy kopár hegyeket, meg erdőket is nagy hegyekkel. Voltunk Mexikó legnagyobb tavánál, a Chapala tónál. Ettől azért nem kell hasra esni, körülbelül akkora, mint a Balaton, és egyáltalán nem szebb. Miska elmondása szerint átmentünk egy tavon, amire nem hidat építettek, hanem feltöltötték olyan szélesen, ahogy azt az út megkívánta. (Azért Miska elmondása szerint, mert rajta kívül mindenki aludt éppen, még talán a sofőr is...).
Ültünk nagyon sokat buszon, 3 sofőrrel (kedvencünk Enrique, aki jókedvű volt, és folyton énekelt vezetés közben), 4 repülőn, odafele még a pilótafülkét is megnézhettük P. Zsolt közbenjárására.
Meg még láttunk és tapasztaltunk egy csomó mindent, csak most nem jut eszembe, vagy mittudomén…
Összességében nagyon nagy élmény volt az egész út, életre szóló! Remélem lesz még ilyen!