Itthon vagyunk! Az első kábulatból ébredtem épp. Fél hétkor!!!! Én! Magamtól! Nem röhög! Nyugszik! Azért nem kell megijedni, nem vagyok beteg, csak hát az átállás, ugye.... Úgy tűnik megzavart az időeltolódás. Azért nem hinném, hogy mondjuk holnap ne tudnék 11-ig aludni, ahogy azt tisztességes zenész emberek szokták tenni.:) Tapasztalatból elmondhatjuk, hogy San Juan del Rióból eljutni Budapestre pontosan 24 órát vesz igénybe (várakozásokkal). Kemény út volt. Először hajoltam, aztán már csak feküdtem a Malév gépen Madridtól Budapestig. Nem is tudtam, hogy létezik olyan, hogy...hát...hogyismondják?.... Légibetegség? Az valami olyan, mint a tengeribetegség megfordítva. Tudjátok, amikor nagyon sokáig van az ember hajón, és aztán szárazföldre lép, akkor szédül, meg úgy érzi, hogy mozog alatta a talaj. No nekem tökéletesen ilyen volt 4 óra buszozás és 11+3 óra repülés után sétálgatni a Ferihegyen. Alig bírtam állni. Olyan valószerűtlen volt az egész helyzet, hogy nem mozog alattam semmi. Gyorsan meg is kértem Istit, hogy vigyen egy kört autóval, hogy aklimatizálódjak!:)
Tegnap még lenéztünk a törzshelyünkre, a Jelenbe, megkóstoltuk a sok kukoricasör után, hogy csúszik e még a hazai kesernyés sör. Jelentem, igen!:) Rögtön nagy "sztorizásba" kezdtünk barátainknak, szerintem már most unják az egészet, pedig még végig kell ülniük egy diavetítést, hogy megnézzék a képeket...mind a 13 gigabájtnyit!:) Ezt lehet fenyegetésnek is venni! Hamarosan jelentkezünk még beszámolókkal, képekkel. Most néhány nap alvás jön.
