Kérem szépen, a dolog úgy áll, hogy mindegy melyik földrészen, melyik országban van az ember, a lényeges dolgok megegyeznek. Történt ugyanis, hogy tegnap este egy kicsi városkába tévedt a megfáradt Vodku zenekar (Matehualába), ahol látnivaló hiányában, nem mentünk el múzeumba, nem néztünk templomokat, meg piramisokat, ahogy UGYE szoktunk, hanem kivételesen egy rövid séta, és vacsora után egy hamisítatlan mexikói kiskocsmába tértünk be, hogy megízleljük az istenek italát, a mezcalt, amit rövid, ám annál tartalmasabb ittlétünk alatt nagyon megszerettünk. Az első lépéshez kellet egy kis bátorság, nehogy úgy legyen, mint a filmekben...tudjátok, a csapójtón való kirepülés...:) De neeeem! Először döbbent csönd lett egy pillanatra, ahogy beléptünk, de aztán egy pillanat alatt oldott lett a hangulat, és a világ legkedvesebb vendéglátójával találtuk magunkat szembe, ahogy az lenni szokott bármerre is járunk. Elő az alkohollal a világbékéért! No gyorsan meg is kóstoltuk azt a Mezcalt, többször is (biztos, ami biztos), aztán mentünk vissza a szállodába pihizni. Elégedetten dőltem be az ágyba, hogy végre volt időnk, meg energiánk kocsmázni egy rendeset, és nem punnyadtunk be idő előtt. Ránéztem az órára: háromnegyed tizenkettőt mutatott. Tessék?! Otthon ilyenkor szoktuk elkezdeni...:)

Budapesti kocsmák figyelem! Sürgősen fel kell venni a kínálatba a mezcalt! A tequlia sehol sincs ahhoz képest, miért csak azt lehet kapni?

Nemsokára az ország második legnagyobb városában (vagy harmadik?)fogunk játszani, Monterreyben. Kicsit hűvös van...hosszúnadrágot kellett fölvenni!:D

Legyetek jók!