Nos, hol is hagytuk abba?
Tehát a Vodku zenekar történelmi pillanathoz érkezett. Úgy történt ugyanis, hogy Lazaro Cardenasba érkezve egy óra erejéig egyesültünk a Csendes-óceánnal. Hát mit is mondjak? ELKÉPESZTŐ, HATALMAS, GYÖNYÖRŰ és FÉLELMETES! Teljesen a nyílt vízre láttunk rá, sehol egy sziget, vagy bármi. Pálmafa, homokos tengerpart, víz. Ennyi! Olyan sodrása van itt, hogy a térdig érő vízben is alig lehet talpon maradni. A fürdőzés, és uszogatás új értelmet nyert számomra. Leírhatatlan! Meg sem próbálkozom vele...Amúgy Lazaro Cardenas nem egy szép város, sőt, még nem is érdekes. Iparváros, mint Ózd (a négyzeten). Csak ugye ott az óceán. A koncert egy moziban volt, a szomszéd teremben valami Indiana Jones-féle film mehetett. Elég szerény technikán kellett megszólalnunk, de azt hiszem sikerült kihoznunk belőle a maximumot, köszönhető ez Dr. Littmann Tamás professzor úrnak, valamint fáradhatatlan asszisztensének Árpinak. Sokat elárul munkájukról, hogy utána a helyi hangtechnikusok egyenként jöttek oda fényképezkedni velünk!:) Tehát az elején kicsit megijedtünk a körülményektől, de egész jó kis koncertet sikerült összehoznunk. Szarból is lehet várat építeni! Vagy legalábbis elhitetni azt, hogy az igenis egy vár!:))) A koncert után beleszaladtunk még néhány üveg sörbe a szálloda bárjában, jó kis hely volt, és nagyon olcsó. Érdekes mexikóban az árképzés. Négy csillagos szálloda, és az árak...hát, mondjuk az Akácfa söröző szintjén kb....Szeretünk itt lenni.
Másnap, azaz tegnap Uruapánban voltunk. Kedves kisváros, nyugodt hangulat. Az össz érdekessége, hogy van itt egy nemzeti park, ami nagyon szép. No de kérem!!! Nemzeti park!? Mit keres egy nemzeti park a város közepén?! Hát azt, hogy ez egy épített nemzeti park! Nem volt itt semmi, tehát valamit ki kellett találni. Sikerült is. Nagyon szép park, vízesésekkel, hatalmas fákkal (mittomén milyenekkel, nagyokkal...).
A koncert egy szövőgyárban volt...Igen, mi is így néztünk, ahogy ti most. Gondoltuk, hogy biztos valami "céges buli", erősen fogalmazva. Valami "tímbilding" a druszáimnak, a helyi "tejedor"-oknak. De nem. Egy volt szövőgyárról van szó, amit átalakítottak amolyan kultúrális központtá, mint modnjuk nálunk a Fonót, csak egy kicsit komolyabban...A technikával itt is voltak gondjaink, dehát Mexikóban ez teljesen normális... Jó volt a koncert, én legalábbis élveztem. A közönség is nagyon pozitív volt.
Most pedig buszozunk Ajijic felé, ami Mexikó legnagyobb tavánál, a Chapala tónál található. Remélem lesz időnk fürödni is. Valami amerkikai nyugdíjasoknak kell játszanunk állítólag, akik az otthoni nyugdíjukból nagyon jól eléldegélnek itt. Nem is rossz ötlet. Majd én is elköltözöm nyugdíjas koromban, modjuk....őőőő....hova is?.... talán Bulgáriába? Ott biztos gazdagnak számítanék...Csak kéne már valamit a nyugdíjalapomba (a micsodámba?!) fizetni...
márc. 26.
