Holnap este a Kőbányai Gyermek és Ifjúsági Szabadidőközpontban játszunk, 2007 novembere után újra. Vegyesek az emlékek. Kevesen jöttek el (bár az én személyes minimumigényemet, vagyis hogy többen legyenek a nézőtéren, mint mi a színpadon, sikerült teljesíteni). Szereztünk egy barátot, doktor Gyulát, akinek annyira tetszett a produkció, hogy mindjárt betolt kettő üveg bort, és azóta is időről-időre összefutunk (nemcsak koncerten), meg elvesztettünk egyet (Tequilát, aki nem tudta, milyen koncertet hallgatott doktor Gyula, viszont nem is tolt be kettő üveg tequilát). Ugyanis hangosak voltunk, meg túl sokat táncikáltunk a színpadon, és különben is hol vannak a kisdobok.
Ebből is látszik, hogy ahány ház, annyi szo.ás. Mindenesetre Gyula némi iróniával már tájékoztatott, hogy ő ott lesz a - remélhetőleg teltházas - koncerten. Azért jó, ha nagy a közönség, mert olyankor jobban szól a cájg. A Trabant meg azért jó, mert kicsi. Úgyhogy elmentem, vettem kottát meg biciklit. Ami azért jó, mert jó.
Holnap KÖSZI. És te, nyájas olvasó, eljössz 1800-ért?