A magam részéről Zacatecasnál hagytam abba a sztorizást. Szabi írt Guadalajararól és Guanajuatoról, amit viszont én is megtennék, mert nem akármilyen város az. Egyébként Guanajuato állam fővárosa, de ezt minden bizonnyal történelmi jelentősége miatt viseli, nem a méretei miatt. Dimbes-dombos, hegyes-völgyes, utcák mennek alacsony, keskeny alaguatakban, még keresztezik is egymást, fölötte pedig színpompás házak össze-vissza. Meseváros, zsebváros, hazavinném. A Teatro Juarez, ahol játszottunk, hát nehéz ilyet mondanom, de szinte vetekszik az Operával. De mindenképpen színesebb és giccsesebb is, de nem zavaróan. Hatalmas és tarka... Vettem egy órát magamnak   a városban :) aztán ebéd közben meg leszakadt az ég, pici jég is volt, de aztán ahogy jött, úgy ment. Fasza koncertet csináltunk, nagy siker volt. Aztán meg is dícsértek sokan, egy fickó azt mondta, hogy Mexikó az otthonom... Szabival már gondolkodtunk ezen... 20 év múlva kiköltözni Guadalajaraba.
Tegnap nagyon kis rövidet kellett csak utzanunk... JA! És Guadalajaraban új sofőrt kaptunk, mert David, az előző sofőr nem volt elég előző :D, szóval lassú volt és állandóan eltévedt, és még ráadásul többször előfordult, hogy már lelépett a busszal, pedig még nem is voltunk kész a kipakolással. Mindenesetre most Enriquénk van, aki egyrészt kedves,
eddig még nem tévedt el, és nyomja nagyon, mint süket a csengőt... Szórakoztat is, folyamatosan énekel, és tuti hogy marajancsi volt a sofőrködés előtt, mert nagyon szépen teszi és az összes dalt ismeri, amit a különböző éttermekben hallhatunk itt. Szóval a rövid tepatitláni út neki is köszönhető. Hű de jól indult a megérkezés! Kiszálltunk a buszból és mi az ifjak azt sem tudtuk, hova kapkodjuk a fejünket. Felfoghatatlan mennyiségben és minőségben özönlöttek, ÖZÖNÖLTEK a nők mindenfelé. Alvást terveztem még útközben, de hát a kötelesség az kötelesség, irány a város. Egy órácskát legeltünk, aztán beütött a szieszta, 20 perc alatt kiürült a város, mi is kiürültünk velük együtt. A koncert természetesen megint jó volt, apró problémákat nem figyelembe véve. Valami hülye kis kölök feljött a színpadra tenni az agyát, aztán szerencsére hamar leszedték a technikusok. Bazi sokan voltak és a koncert után is maradtak. Szerintem az egész város összegyűlt arra a 2 összenőtt térre, csak túl sok volt a 13-16 éves kis rosszarcú tinikből álló horda, nem voltak szimpatikusak, úgyhogy nem volt nagy sztárkodás a koncert után, azonnal pakolás, meg rohanni kellett vacsizni. Délután még rájöttünk arra, hogy ebben a városkában összesen 100 autó van, csak azok korzóznak fel-alá. Ennek itt Mexikóban nagy hagyománya van. A benzin olcsó, amúgy is nagyon menő dolog a tereket kerülgetni kicicomázott, szar zenétől pulzáló, írdatlan nagy dögökkel. És amúgy is mit csinálnának helyette? Itt nincsenek olyan szeretni való helyek, ahol hajnalig lehet világot megváltani, ahogy ezt mi szoktuk Budapesten. Lehet, hogy ők csinálják jól, nem gondolkodnak túl sokat. A környezetvédelem meg le van szarva.