Találtam cikkeket a veracruzi és az oaxacai koncertünkről is. Amennyire értettem, nagyon jókat írtak rólunk. Rólam például azt, hogy szinte nem is spanyolul beszélek, de azért lehet érteni. Érdekes, nekem úgy tűnt, hogy anyanyelvi a szint... :-) Mi lesz, ha kiderül, hogy inni sem tudok?
Itt vannak a cikkek, hátha érti valaki:
Most Monterreyben vagyunk, néhány óra múlva koncert, egyelőre lapítunk a hotelben, ettünk, úsztunk (40 fokos medencében).
Matehuala egy vidéki kisváros turistalátványosságok és egyebek nélkül. Ilyet is kell látni. Alig találtunk helyet, ahol ehettünk valamit. Először egy halétterembe találtunk bemenni, ahol nem vicceltek: csak hal volt. Aztán leltünk egy pizzériát.
Ezután Szabival és Sárival bemerészkedtünk egy igazi mexikói kocsmába. (Kétszárnyú ajtó, mint a westernfilmekben, stb.) Benn aztán kiderült, hogy egyrészt senki sem akarja bántani a "gringókat", másrészt itt sem lehet dohányozni. Van itt valami rendelet? Nem erre emlékszem régről... Mindenesetre első ijedtségünkben megittunk nyolc mezcalt és egy tequilát, valamint három sört. Ahogy kell: a bácsi kihozta a poharakat, és a szemünk előtt töltötte a piát. Amíg fért a stampóba, meg még egy kicsit utána is. A fiatalok azt mondják, jóval több volt, mint fél deci. Ez annyira tetszett, hogy még kétszer megismételtük. Vécé csak a fiúk számára volt, ami azért jelzi, hogy errefelé a nők nem kocsmáznak (annyit). A fizetésnél eldöntöttem, hogy ideköltözöm: a 9 rövidért és a három sörért (Coronita, vagy ahogy itt mondják: Corona) fizettünk 150 pesót (2400 Ft).
