A dimenziók sajátos görbülése miatt, ami speciálisan Mexikóra jellemző, az előző bejegyzésem és a mostani  között valójában nem 15 perc, hanem egy egész nap telt el.

Túl a második koncerten már merem állítani, hogy minket itt szeretnek, nagyon... Hatalmas színházban játszottunk, illetve abban, amiről a naplónk elejében kép is van. Majdnem tele volt és az nagyon sok embert jelent. Úgy tűnik nem tart ki a hozott cd mennyiségünk a turné végéig, úgyhogy ha valakinek jár erre mostanában ismerőse, mindenképp hozzon otthonról mondjuk ... ezret ...

Az esti dajdajozás a vacsora után megint csúfos kudarcot vallott. Nem nyújthattuk vidám túristák látványát, pedig egy gyönyörű város gyönyörű főterén pihentünk Mexikóban, ami nem mindenkinek adatik meg. 20 percig ültünk vagy néma csöndben vagy valami borzasztó fáradt humortól rángatózva, görcsösen, hiénaként kacagva. Szánalmasan nézhettünk ki.

Megyünk reggelizni.