Lassan összefolynak a napok. Ha a Veracruzi strandolásra gondolok, olyan, mintha egy másik évben történt volna. 13 napja vagyunk itt, a 12. szállodában alszunk, és túl vagyunk már vagy 3000 kilométer buszúton. 8 koncertünk volt, 300 felett jár az eladott lemezeink száma, senki sem volt komolyan beteg (legfeljebb az én ugatásom zavaró, de már múlik), és a szervezőkkel is csak egyszer vesztünk össze egy rövid időre. Fürödtünk az egyik tengerben (fogunk a másikban is, sőt a Chapala-tóban is), három szállodában is medencéztünk, és lassan megtanultunk a buszban aludni. Szükség is lesz rá, hiszen ma a koncert után éjjel kettőkor 8-10 órás utazás következik Lázaro cardenas-ba, a Csendes-óceán partjára...
Miközben a guanajuatói Juarez Színházban teltház előtt játszottunk, az egyik taps közben eszembe jutott Gipsz Jakab pesti seggfej, az egyik "menő" hely szervezője, aki annó azt mondta, hogy csak akkor játszhatunk ott, ha garantálunk x fő közönséget. Most így zuhany után pihenten és stresszmentesen jelentem ki: Jakab, dugd fel magadnak a klubodat!
Szóval minden rendben, a dolgok folynak, ahogy kell.
Csók, Madre!
