Tegnap befejeztük a beugrókört, mármint a Radnóti Színházban. Mert nem úgy van már, mint régen, hogy az ember (zenész) csak úgy fogja magát, és elhúz Mexikóba, hiszen itthon úgyse hívja fellépni a kutya se. A szívünknek kupavinástul-kocsizenéstül-berkutovostul-maestosostul oly kedves Farkasok és bárányok nem pihennek márciusban sem, így aztán főszerepeinkre helyetteseket kellett betanítanunk. Zenészbarátaink szerencsére nem hagytak minket cserben: amíg távol leszünk, György Andi, Vincze-Fekete Verus és maga Császári Gergő helyettesít majd minket a színházi előadásokon. Az elmúlt három alkalommal egyesével be is és helyt is álltak. Meglátjuk (iiletve mi nem látjuk meg), mi lesz, ha összeeresztjük őket, és Julcsi anyó vezetése alatt nekik kell majd megcsinálni a márciusi négy előadást.

Ma beszéltem a mexikói követséggel (konzulátussal) vízumügyben. Beszélhettem volna spanyolul is, de inkább leírtam magamnak egy papírra, hogy aszongya "podemos hablar húngaro", mert bár spanyolul beszélni menő, nekem még annyira nem megy. Szóval rendben vannak a vízumok, persze lesz majd fénykép, ujjlenyomat, anyja neve 6 példányban, meg miegymás, de a lényeg, hogy a repjegy után a vízum is meglesz, lehet menni bazseválni a 30 fokba. Hárulnak elfele az akadályok. Ahhoz képest, hogy tavaly szilveszterkor még hosszú, hideg télre készültünk....