Nos! Most buszozunk a változatosság kedvéért, de végre csak keveset, röpke 300 km. Alig várom már, amikor majd
egy debreceni vagy bécsi koncertre megyünk kisbusszal, ami azért gyorsabban tud közlekedni, és az itt
megszokotthoz képest szinte csak rövid kiruccanásnak tűnik majd minden vidéki koncertünk.
Szóval ahogy ígértem, már a buszon megírom az elmúlt 3 napunkat és akkor már csak egy kicsi wifi-t kell találnom valahol.
Ami leginkább jellemezte ezt a pár napot részemről, hogy eléggé eluralkodott rajtunk a munka. A sok utazás meg
kevés alvás kicsit kiölte belőlem a túristát. Monterreyben például, amikor megérkeztünk a már említett 5 csillagos
Hiltonba, ami viszonylag messze volt a városközponttól, a nagyon emberes ebéd után nemhogy a városba nem volt kedvem
bemenni, még a tervezett uszodázás helyett is inkább egy 3 órás fejbecsapós alvást szavazott meg a szervezetem.
Jajj de jól esett! Utána indultunk is az esti koncert helyszínére, ahol meglepően jó körülmények fogadtak minket.
Nagyon gyors és korrekt technikus gárda, akik helyett végre nem nekünk kellett felépíteni az egész színpadot, még helyes
kis fákat is kaptunk Tomi két oldalára. Az egyetlen irritáló jelenség az igazgatónő volt, aki majd szívrohamot
kapott, amikor meglátta, hogy az ő "kis" koncerttermébe dobokat meg hangosítást pakoltak. Rohant is a szervezőinkhez,
hogy már előre jelezze felháborodását a hangerő miatt, arra hivatkozva hogy itt inkább szimfónikus zenekarok játszanak
hangosítás nélkül. Erre én csak annyit mondtam, hogy a világon semmi sem lehet hangosabb, mint egy tisztességes
méretű szimfónikus zenekar, miközben Wagnert, Mahlert vagy Richard Strausst játszanak. Egyik kedvenc darabomról nem
is beszélve, ezúton ajánlom mindnkinek... Gustav Holst: The Planets, na ha a Szaturnusz tételnél nem szakad le a feje
egy Sepultura rajongónak, akkor a Vodku sem hangosabb egy vonósnégyesnél. Végül nem hisztizett csak kicsit, de azért
tetszett neki. Furcsa volt a közönség is az eddigiekhez képest, sok idősebb ember volt és sokkal több fehér, mint
máshol. Koncert után vissza a szállodába, semmi dáridózás, döglés, mert reggel fél 8kor indultunk Durangoba, ami
jó messze van onnan.
Durangóban végre azt gondoltam, hogy nem kell majd szarakodni a pakolással, buszból ki, buszba be, ki, be és végül ki,
mert kb 100 méterre volt a színház a szállodától és ráadásul a központban, és akkor majd jól lesz időnk a koncert után
mászkálni meg beülni valahova egy jóéjt sörre valamint elfogyasztani a budapesti oltóközpont által számunkra
előírt egészségügyi tequilát. Ehelyett végül nagy erőfeszítésünkbe tellett már az is, hogy egyáltalán tudjunk venni
sört. Sehol semmi, még az Oxxo-ban (itteni Cba mondjuk) is csak alkoholmentes sört lehetett kapni, hangulatos. nyitott
teraszos, főtéri vendéglátó egységről nem is mertünk beszélni... Nagy nehezen végül sikerült valami helyet találni.
Vezetőink sem tudták megmondani, hogy miért van ilyen ínség, annyit tudtak - és most kapaszkodjatok!!! - hogy
választások alatt nem lehet sehol alkoholt kapni... valami régi hagyomány... mégis miért? Nehogy véletlenül
félreikszeljenek? Innentől a szokásos szálloda, szunya, reggeli, utazás. Ezúttal Zacatecasba.
Zacatecas pontosan olyan, mint ahogy emlékeimben élt, és mivel legutóbb itt pihenőnapunk volt, így még pontosabban tudtam
megjegyezni a város utcácskáit. Most is volt szerencsére 3-4 óránk sétálgatni. Nagyon szép város, majd mutatok képeket.
1 órás sétálgatás után be is tértünk ugyanabba az igazi helyi krimóba, ahova az előző turné alkalmával is beültünk.
Amigok vagyunk ott. A koncert mondjuk, hogy nem méltó arra, hogy megemlítsem. A többiek úgyis megteszik majd.
folyt köv, mert már megint csak rohanunk. Ottani hajnalban folytatom...
És Zsófi itt van velünk, ne aggódjatok!
