Ma megérkezett a részletes mexikói útiterv, ettől egészen hihetővé vált, hogy valóban utazunk. 19 nap, 15 koncert, észak-déli rányban 1500 km, kelet-nyugati irányban 1000 km távolság, mintegy 7000 kilométert fogunk utazni. Összesen két szabadnapunk lesz, bár ez javarészt azzal fog eltelni, hogy megtesszük az 1500 kilométert Oaxaca és Monterrey között. No lássuk a listát, akinek van kedve, böngéssze a térképet (én azt teszem): 

III. 13. - Veracruz
III. 14. - Oaxaca
III. 17. - Monterrey
III. 18. - Durango
III. 19. - Zacatecas
III. 20. - Guadalajara
III. 21. - Guanajuato
III. 22. - Tepatitlan
III. 23. - San Luis Potosí
III. 24. - Lazaro Cardenas
III. 25. - Uruapan
III. 26. - Ajijic, Chapala
III. 27. - Zapopan vagy Sahuayo
III. 28. - Periban
III. 29. - San Juan del Rio

Király, nem? 

Ki gondolta volna, hogy ez valaha bekövetkezik: Kikötő című lemezünkből elfogyott a kétezer példány. Mondjuk négy év alatt fogyott el, na de akkor is. Úgyhogy nyomás, újra. Viszünk Mexikóba is. Nagy ország, 93 millió lakossal. Páran csak megveszik :-) MÁSik lemezünk egyelőre vár a kitörésre, de nem adjuk fel: 8-10 év, és azt is tolják majd a gépsorok...

Amúgy három napja havazik. Legalább 10 éve nem láttam az ablakpárkányon havat. Volt is reggel kocsiról kapargatás. Kedvem lett volna gurigatni egy nagy hóembert. Múltkor az oviban láttam kettőt is. Ugyanolyanok voltak, mint 78-ban. A hóemberdivat nem változik. 

Tegnap befejeztük a beugrókört, mármint a Radnóti Színházban. Mert nem úgy van már, mint régen, hogy az ember (zenész) csak úgy fogja magát, és elhúz Mexikóba, hiszen itthon úgyse hívja fellépni a kutya se. A szívünknek kupavinástul-kocsizenéstül-berkutovostul-maestosostul oly kedves Farkasok és bárányok nem pihennek márciusban sem, így aztán főszerepeinkre helyetteseket kellett betanítanunk. Zenészbarátaink szerencsére nem hagytak minket cserben: amíg távol leszünk, György Andi, Vincze-Fekete Verus és maga Császári Gergő helyettesít majd minket a színházi előadásokon. Az elmúlt három alkalommal egyesével be is és helyt is álltak. Meglátjuk (iiletve mi nem látjuk meg), mi lesz, ha összeeresztjük őket, és Julcsi anyó vezetése alatt nekik kell majd megcsinálni a márciusi négy előadást.

Ma beszéltem a mexikói követséggel (konzulátussal) vízumügyben. Beszélhettem volna spanyolul is, de inkább leírtam magamnak egy papírra, hogy aszongya "podemos hablar húngaro", mert bár spanyolul beszélni menő, nekem még annyira nem megy. Szóval rendben vannak a vízumok, persze lesz majd fénykép, ujjlenyomat, anyja neve 6 példányban, meg miegymás, de a lényeg, hogy a repjegy után a vízum is meglesz, lehet menni bazseválni a 30 fokba. Hárulnak elfele az akadályok. Ahhoz képest, hogy tavaly szilveszterkor még hosszú, hideg télre készültünk....